The installation is made of metal and wood elements, its visuality evoking spaces of board games, playgrounds and social structures. The ladders evoke the world of playground climbing frames, the snakes the aesthetics of wooden toys, while the sandpit's design is manifested in the playground and the sand mill that acts as a "target". The sand as a playground is a reflection of Áron Márk Éber's model of social structure, which analyses the class dynamics of Hungarian society after the fall of communism. The location of the sand and the design of the play equipment symbolise the difficulties of mobility and the limitations of individual choices, highlighting the boundaries defined by social structures. The symbolism of ladders and snakes thus not only preserves the legacy of the game, but also reinterprets its moral and social context.

In dialogue with the theories of Mark Fisher and Byung-Chul Han, the exhibition explores the compulsion for self-optimisation and its psychological consequences in neoliberal societies. Along the lines of Fisher's critique of "depression capitalism" and Han's critique of "meritocratic society", narratives built around work, success and failure are transformed into the medium of play. The question of whether mobility is a real possibility or merely a structural determination is not posed as a theoretical discourse, but in a spatial and symbolic way, thus becoming the central organising principle of the exhibition.

Visitors can take the experience of the exhibition with them, using a game of dice and unique dice, so that the questions raised in the game leave the exhibition space and live on in the everyday experience of the viewer. Lilla Molnár Judit Molnár's installation not only approaches the problem of social inequalities and mobility through the medium of board games, but also shows, through her sensitive and detailed approach, how individual life paths are interwoven with invisible structures. The exhibition thus reflects on the autonomy of human choices and their limits, while subtly provoking the viewer to rethink his or her own situation. The viewer is not just an observer, but a participant in the system: he or she can roll the dice, make choices, but still move within a predetermined structure. How real is choice if we do not set the limits?

Molnár Judit Lilla képzőművész, 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem graduális képzésén, jelenleg pedig az egyetem doktoranda jelöltje. Helyspecifikus installációit személyes élmények és élethelyzetek inspirálják, amelyek erőteljesen reflektálnak a generációját érintő egzisztenciális problémákra és az ezekből fakadó pszichés kihívásokra. Az utóbbi években számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon, illetve rezidencia programon szerepelt. 2024-ben meghívott művészként vett részt a Salt Lake Cities STOPS AND STATIONS rezidencia programon, a Salzkammergut Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében, és Under Construction címmel egyéni kiállítása nyílt Linzben, az afo Architekturforum Oberösterreich galériájában. Művei jelenleg a debreceni MODEM Hanyas vagy? című gyűjteményi kiállításán láthatóak. Legutóbbi hazai egyéni tárlatát Maj Ajna kurátori munkája alatt valósította meg, a Outside-the-box című kéthelyszínes, kooperatív kiállítássorozatban, melyben képzőművészeket kért fel, hogy átalakítsák saját installációját.

Török Krisztián Gábor kurátor és művészeti író, aki 2022 márciusa óta a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ munkatársa. Legutóbbi kiállítása, az A Tanulni a természettől? – Botanika, Debrecen gazdag botanikai örökségét és a természettel való együttélés új formáit vizsgálja. Májusban a MODEM-ben valósítja meg Juhász Nóra egyéni tárlatát, és olyan független kurátori projektekben dolgozik, mint Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina közös tárlata a kassai SOPA Galériában. Török számos hazai és nemzetközi projektben vett részt kurátorként, többek között a temesvári Art Encounters Biennálén, emellett a CIMAM és AICA magyar tagozatának tagja.

The exhibition is organized by the Together for Art Association in cooperation with the Esterházy Hungary Foundation.

Graphic design by Zsófia Lipták