Fürjesi Csaba (1969) bő évtizede foglalkozik munkáiban az idő és a létezés alapkérdéseivel. A szubjektív idő és a lineáris idő tartamérzetének újra megélésével, a mostani világ éppen történő eseményeinek időbeli áthelyezésével dolgozik. Kiemeli motívumait eredeti kontextusukból, mellyel azok elvesztik stabilnak vélt ismérveiket és támpontjaikat s így egy relatív, többértelmű, paradoxon helyzet áll elő.

Fürjesi a paradoxon jelenlétét igen fontosnak tartja, s ahogy maga is mondja: „a paradoxon az olyan, hogy többször kell átgondolni valamit, mert amire utal az nem az első pillanatra áll össze. Sok esetben jelentése nem is a képre vagy a munkára utal, hanem máshol, olykor párhuzamos vagy mélyebb valóságban áll. Így tulajdonképpen ezek egyfajta képi rések, amikhez magyarázati rések is tartoznak. Nem a megszokott hétköznapi hozzáállás kell megértésükhöz…”

A konceptuális alkotásaiban külön hangsúlyos az anyaghasználat, a különféle alap-felületek együttes alkalmazása (pl. a vintage lisztes zsák, vagy a torok orvosi vizsgálatának spatula-fája, a vintage (1884-es) párizsi divatlap szabásmintája, konyhai sütőpapír, vintage térképek stb.). A kiindulóanyagok sajátos fizikai és szimbolikus jelentésük felől nézve, a kilépés a sík műalkotások kereteiből és az installációk felé való elmozdulás logikus következmény.

A felejtés határai címmel bemutatott kiállítás olyan szuverén alkotásokból áll, ahol a szubjektív idő és felejtés kapcsolatának vizsgálata képi elemekkel, egy-egy epizód vagy élethelyzet, stáció-szerű felidézésével történik. Az egyéni emlékezetünkben fellelhető emlékek mértéke szerint azonosulunk a kiállított munkák által mutatott emlék-hatásokkal. A felejtés nem élettani hatásvizsgálata a fontos, hanem inkább egy tudatalatti személyes referencia, kvázi egy emlék-doboz pillanatnyi felnyitásának élménye.
Fürjesi egy jellegzetes képi és gondolati atmoszférát teremt: különleges élethelyzet–töredékek, pillanatok, szerteágazó jelentésekkel, eltérő érzelmi hatásokkal.

A narratív alkotások szinte mindegyike mélyebb, szélesebb kontextusban értelmezhető, akár ideológiai, vagy akár szellemi tartalmakkal. Ezen túlmenve olykor szociálkritikai hatásokat vetít ki, amik párhuzamban vannak az aktuális globális diskurzusokkal. A műalkotások az egyidejű jelenlétükkel a galéria tereiben ugyanakkor a fikció és valóság közötti atmoszférát teremtik meg.
Fürjesi önelemzésre, önvizsgálatra késztető alkotásai annyira igazítanak el minket, hogy az általuk keletkező hatásokat magunkban párhuzamba állítsuk a saját referenciánkban felidézhető egykori benyomásokkal. Ezzel a legjobbat hozza ki belőle: megnyitja az ajtót, hogy új elbeszélések szülessenek a nézők és alkotások között, valamint meghív minket, hogy kísérjük végig az ő utazását téren és időn keresztül.

Fürjesi Csaba festészet, fotográfia és installációk mellett intenzíven foglalkozik grafikai eljárásokkal, a magasnyomási technikák kiterjesztésének lehetőségével és a grafikai technikák kombinációival. Az általa kifejlesztett „Multitypie” grafikai eljárásért több díjat is kapott, többek között a Slavi Soucek Grafikai és a Citè des Arts párizsi ösztöndíját 2020-ban.

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.