"Ha mindenképpen kategorizálni kellene, akkor úgy mondanám, hogy művészetem jellemzően egy posztmodern művészeti álláspontot képvisel, amelyben egyfajta személyes hangú látványalakításra törekszem legyen az festészeti, szobrászati, installációs vagy grafikai alkotás.

Mivel nem hiszek a megdönthetetlen igazságtartalmú kijelentésekben, ezért munkáim inkább kérdéseket tesznek fel arra vonatkozóan, ami alapjában véve a teljes érvényű világmagyarázó elvek létét kérdőjelezi meg. Ezek további kommunikációt indukálhatnak és elérhetik, hogy átgondoljuk, átértékeljük az eddigi álláspontunkat, nézetünket.

Úgy látom, hogy a világ többértelmű, differens, paradoxon és ennek a vizuális megjelenítése a kezdetektől fogva inspirál. Sok munkám esetében azokat a jeleneteket, hétköznapi élethelyzeteket, mozzanatokat mutatom be, melyek egyszerre állnak a realitás és a szürrealitás tartományában vagy az idő és a létezés alapkérdéseit boncolgatják. A kettősség felvetése, egyidejű jelenléte, valamint ezek motívumainak a kombinációja során sok összefüggés összemosódik, átalakul. Ennek feszültsége sok esetben egy sajátos képi atmoszférát teremthet: sajátos élethelyzet–töredékek szerteágazó jelentésekkel, eltérő érzelmi hatásokkal. Ezek működése a kollektív kulturális emlékezeten alapul, előhívhatják memóriánk rejtett zugaiból a közös élményeinket, emlékeinket. Kicsit a „függöny mögé tekintés” helyzete ez, amely a kulturális emlékezet aktiválásával, a szubjektív idő tartamérzetével, a megélt és a mostani világ történéseinek újra-értelmezésével dolgozik.
Fontosnak vélem a kontextus teremtést, a mélyebb, szélesebb összefüggések behívását, emiatt sokszor nem az alkotás elsődleges formaisága vagy stílusjegyei a fontosak. A szellemi, ideológiai dimenziók vagy szociálkritikai vetületek jelenlétét szintén fontosnak tartom."

Fürjesi Csaba