A bőr érzékeny és sérülékeny felszínként egyszerre határol le és köt össze, nemcsak a test kontúrját rajzolja meg, hanem a külvilággal való folyamatos érintkezés lenyomatait is magán viseli. Minden horzsolás, minden pigmentfolt, elszíneződés és sérülés az érintettség, a külvilágnak, másoknak való kitettség jelét, emlékét hordozza. Így válik a bőrfelület érzéki archívummá, amelyben az idő és a tapasztalat taktilis és affektív formában egyaránt megőrződik. A napégés vöröses kontúrjai, a fürdőruhák által kirajzolt határvonalak fülledt, nyári könnyedséget idéznek, miközben tompa melankóliával itatják át a látványt. A több alakot ábrázoló kompozíciókon a fragmentált testek egymás felé nyújtóznak, látszólag az összefonódás lehetőségét keresve, ám mozdulataik nem vezetnek valódi kapcsolódáshoz. A bőr mint vékony, lágy burok, nemcsak védelmez, de el is zár, mintha saját hártyaszerű határukba zárva a figurák csupán súrolhatnák egymást, anélkül, hogy valóban a másik közelségébe tudnának hatolni. Az érintés vágya finom feszültségként szövi át a sorozatot. Szenteleki művein a bőr nem csupán aprólékosan kidolgozott, a naturalista ábrázolásmód részletességét idéző felületként jelenik meg, hanem absztrakt színmezőként, haptikus textúraként is működik, olyan érzéki nyomhordozóként, amely a nézőt a vizualitáson keresztül is a tapintás élményére hangolja. Ugyanezek az organikus, érzéki minőségek vannak jelen a ház archetípusát idéző, geometrikus alapformákban is, ahol a festett felületek szinte szerves vakolatként hatnak, az otthonosság, a védelem és a kiszolgáltatottság ellentmondásos asszociációit ébresztve.

Sallay Dániel alkotásai absztrakt szobrászati eszközökön keresztül közelítik meg a természethez, anyaghoz és formához fűződő viszonyunkat. A kiállított művek a négy évszakhoz kapcsolódnak, nem illusztratív módon, hanem sokkal inkább az idő körforgásának, a természeti változásoknak az elvont, szobrászati leképezéseként. A fa organikus anyagként az alakulás, a burjánzás és a pusztulás ciklikusságát hordozza magában, a belőle faragott formák pedig egyszerre értelmezhetőek élő organizmusként, növényi képződményként, vagy valamiféle ismeretlen, szervszerű entitásként, de hordoznak antropomorf formai asszociációkat is. A szobrok nem zárt, egészleges struktúraként, hanem nyitott kompozícióként működnek, olyan alakzatokként, amelyek állandó mozgásban vannak, folytonosan túlnyúlnak önmagukon. A befejezetlenség, töredékesség azonban nem hiányként, hanem lehetőségként tételeződik, a formák a kibomlás, a kifejlés, a szétterjedés vagy éppen az elhalás fázisaiban léteznek. A burjánzás itt nem csupán formai jegy, hanem biológiai és időbeli-asszociatív minőség is, a növekedés, az enyészet, a hanyatlás és az újjászületés ciklikus folyamataira utal. A szobrok ebben az értelemben nemcsak térben, hanem időben is nyitott entitások: élőlényekhez hasonlóan fejlődési stádiumokat idéznek meg, miközben a természet belső logikáját követve terjeszkednek, szétágaznak, vagy épp bomlanak, fokozatosan visszahúzódnak az anyagba. A természet és test határán mozgó organikus formák az anyagi létezés ideiglenességére, sérülékenységére emlékeztetnek, rávilágítanak az anyagban rejlő időbeliségre, a forma változékonyságára, és arra a törékeny egyensúlyra, amely minden élő és élettelen dolog létét meghatározza. Az állandóság illúziója helyett a művek a folyamatos átalakulás képzetét hordozzák, azt az állapotot, amikor a dolgok még nem szilárdak, de már nem is teljesen formátlanok.

A kiállított művek egymásra rezonálva tesznek kísérletet a test, az organikus formák és a természet határainak keresésére és megragadására. Szenteleki Gábor és Sallay Dániel munkáiban a puhaság nem csupán anyagi minőség vagy formai tulajdonság, hanem a változás, a kitettség és a törékenység metaforája. A „puha dolgok” nem csak az érzékiséget vagy a testi, természeti közelséget idézik meg, hanem azt is, ahogyan a test és az anyag a környezeti és belső folyamatok hatására átalakul. A kiállító művészek nem befejezett vagy zárt formákkal dolgoznak, hanem a változás, a sérülékenység, a fejlődés és a töredezettség alakzatait vizsgálják.

Máté Zsófia