Hogy indul el a közös alkotás folyamata egy családon belül? Mi az inspiráció? A gyermekrajzok már több, mint egy évszázada foglalkoztatják a pszichológusokat és művészeket egyaránt. Megannyi pszichológiai könyv született a gyerekek gondolatainak és érzéseinek rajzokban való megjelenéséről, mai napig a gyermekrajzok elemzése fontos eszköz a fejlődéspszichológiában, a pedagógiában és a művészetterápiában. A 19. század óta az általános iskolai oktatásban is egyre elterjedtebb lett a rajzoktatás és annak pszichológiai és kognitív hatásainak elemzése. A gyermekrajzok pszichológiájának úttörése óta számos művész inspirálódik ezen alkotásokból. Joan Miró a gyermeki rajzok egyszerűségét és játékosságát saját avantgárd stílusába építette be, lánya, Dolores rajzai és ötletei is inspirálták a művész spontán, szinte mesei világát. Pablo Picasso gyermekei, Claude és Paloma gyakran alkottak mellette, és munkáik időnként hatottak apjuk stílusára. Picasso nagyra értékelte a gyermeki kreativitást, mondván: „Minden gyerek művész. A probléma az, hogyan maradjunk művészek felnőttként is.” Jean Dubuffet az Art Brut mozgalom alapítója, amely a gyerekrajzokat és autodidakta alkotókat emelte be a művészeti világba. Saját munkáiban is gyakran használt gyerekrajzokhoz hasonló, ösztönös formákat. Ilya és Emilia Kabakov művészeti munkásságában a gyermeki látásmód kulcsszerepet játszott, olykor konkrét gyerekrajzokat építettek be műveikbe.

Bár megannyi példánk van, mégis, hogyan indul el az inspirációs és alkotási folyamat gyerek – szülő, gyerek – művész között? Ahogyan a művészre hatással van a környezete, a művész is hatással van a környezetére. Mit jelent egy gyereknek, ha az édesanyja művész? Az itt kiállított művek alapja a Horváth Lóczi Judit művészetének beépülése a mindennapokba. Judit háromgyerekes anyaként nem csak a műterem csendes magányában elvonulva alkot, művészete megjelenik a család életében. Az alkotás, a művészetek megannyi formája állandó szórakozás és elfoglaltság a családi életükben, a képzőművészet mellett az irodalom, zene, a sportok mind fontos, tudatosan kialakított kikapcsolódási és rekreációs lehetőségek az egész család számára. Az elmúlt évek sok változást hoztak az életünkbe, a pandémiás időszak alatt drasztikusan alakultak át mindennapjaink. A hirtelen változásokkal, a kiszámíthatatlansággal járó stresszel, a félelemmel, más-más eszközzel küzdöttünk meg, vagy hagytuk eluralkodni a gondolatainkon. A Horváth Lóczi család számára a tudatosan felépített tartalmas, a művészetek gazdagságában és kifejező szabadságában való kapaszkodás volt a megoldás. A közös alkotás, az önkifejezés ezen formája és a művészeti benyomások inspirációja új aspektust hozott az egész család életébe. A fiúkat korábban is foglalkoztatta anyjuk művészete, azonban a közös alkotás egy új teret nyitott meg számukra, az egyéni művészeti ízlés, világlátás, gondolkodás lehetőségét. Maguktól elkezdtek olyan rajzokat és legó képeket készíteni, amelyek szerintük hasonlítanak Horváth Lóczi alkotásaira. Az alkotások igen találóak, a gyerekek meglepő élességgel látják anyjukat és anyjuk művészetét. A közös művészeti alkotási folyamat innen már adott volt, Horváth Lóczi felhasználva a gyerekek képeit, először megfestette őket a saját értelmezésében, majd ezekből objektek születtek és végül egy kiállítás, ami megörökíti e párbeszédnek, az önismeretnek és az egymás feltérképezésének és ismeretének körforgását műalkotások formájában. Judit számára felszabadító és inspiráló volt látni, hogy gyerekei milyen szabadsággal és kreativitással nyúlnak a művészethez és értelmezik az ő alkotásait. A folyamatban végig részt vettek, Horváth Lóczi bevonta őket és egy közös, játékos, az alkotásra és egymásra épülő családi munka volt a kiállítási anyag születése.

A Family Business kiállítás betekintést enged egy család belső, alkotói világába, ahol a művészet nem csupán egyéni kifejezés, hanem közös játék, párbeszéd és élmény. Ritkán nyílik lehetőség arra, hogy ilyen közvetlen módon láthassuk, hogyan alakul egy művészeti folyamat családi kapcsolatokon és generációkon átívelően, hogyan formálják egymás gondolkodását és látásmódját a szülők és gyermekeik. Ahogy végignézzük az alkotások egymásra épülését, a gyermeki látásmód és a művészi reflexió párbeszédét, nemcsak megfigyelői lehetünk ennek az intim folyamatnak, hanem mi magunk is inspirációt meríthetünk belőle. Hogyan lehet a művészet a mindennapok része? Hogyan válhat egy család közös nyelvévé, amelyben a kreativitás nem csupán egyéni út, hanem közös felfedezés és önkifejezés? A kiállítás arra hív minket, hogy újragondoljuk a művészet helyét az életünkben – nem csupán egy kiállítótér falai között, hanem saját otthonainkban, családi kapcsolatainkban, a közös alkotás örömében, amely összekapcsol, formál és gazdagít bennünket.