A The Space tizen­négy művésze – köztük festők, grafikusok, szobrászok és fotósok – ezúttal egymás mellett, kötött koncepció nélkül jelennek meg. A raktár logikája helyett most a spontaneitás rendez: olyan munkák kerülnek a falra és a térbe, amelyek ritkán láthatók együtt, de mégis kirajzolják a galéria karakterét, történetét és kapcsolódási pontjait.

Lesznek falra tehető és térbe állítható munkák: gömbök és kakasok Cséffai Györgyitől, a street art világából Erelltől, grafikák Fürjesi Csabától, szitanyomatok Hajnal Gabriellától, fém objektek Horváth Lóczi Judittól, virágok Koleszár Katától, hímzések figurákkal Kiss Mártitól, sárgaréz objektek Kiss Botondtól, táj-fotók Liz Miller Kovácstól, rétegek Molnár Judit Lillától, kúpok és gömbök Poroszlai Esztertől, kerámiák Sallay Dánieltől, testek Szenteleki Gábortól és absztraktok Vilim Katitól. A kiállításhoz csatlakozik Vidákovits Sámuel is, akinek részvétele új nézőpontot hoz a „belső” anyag mellé – egy külső szem, amely ugyanabból a kortárs valóságból néz vissza, de más szögből.

Az Ilyet mi is tudunk tehát nemcsak egy raktárürítés, hanem helyzetjelentés: mit gyűjtöttünk össze az elmúlt években, milyen nyelvet beszélünk ma, és mit gondolunk arról, mi „tudás” a művészetben.