Kiss Márta Álmomban láttam című kiállításának képei egy belső utazás stációit jelenítik meg. A képeken személyiség-részekkel való munka, archetípusokkal való találkozás, a tudattalan szimbolikus képekbe sűrített üzenetei köszönnek vissza. Márta művészetében festészetileg is egy érdekes újragondolás-időszak lenyomata látható.

Egy korábbi, jól felépített világ szétesése utáni rácsodálkozásnak lehettek tanúi akik látták Kiss Márta 2023 januári kiállítását (Végre hímzek valami kis absztraktot), ahol felfedezte a lehetőséget az egészen egyszerű, redukált formákkal és motívumvilággal való munkában. A figurális ábrázolás továbbra is érdekelte, de ehhez új eszköz- és anyagtárat kellett találnia azon egyszerű okból, hogy allergiás lett az olajfestékre, arra az anyagra ami addig az ő kifejezési eszköze volt. Nagy élmény volt számára a képeken az egyszerűsítés és az esszenciákra való rátalálás.

Ebből született az itt látható kartonképekre festett sorozat, amelyek olyan mély alapélményeket, érzéseket sűrítenek egészen egyszerű képi formába, mint a düh, az illúziók, az elmúlás, a bűntudat, a fájdalom, az igazságkeresés, és az árnyékrészünk.

A 2020-ban kezdődő és majd két évig tartó bezártság, a folyamatos programok és történések elmaradása sok ember életében teret engedett az önmagával való foglalkozásnak. Márta esetében is így volt, az analógiás gondolkodásban és az önismereti terápiákban való elmélyedés óhatatlanul sok belső képpel való találkozást hozott számára. Ezeknek az ábrázolásához kapóra jött az újonnan felfedezett redukáltabb előadásmód. Visszatért tehát a figurális ábrázolás, de a figurák elvonatkoztatott, képzeletbeli szimbolikus terekbe kerültek. Majd az idő múlásával elkezdett újra nagyobb méretben, több figurás kompozíciókban is gondolkodni, ezekre a képekre a korábbihoz képest egy visszafogottabb színvilág jellemző.

Az Álmomban láttam kiállítás képei az önmagával való találkozás vágyából fakadnak, ahol Márta képekre próbálja lefordítani személyiségének, érzés- vagy tapasztalatvilágának egy-egy darabját. Ezekben a gyakran archetípusos képekben mi is felfedezhetjük magunkat, kapcsolódhatunk bizonyos részeinkhez, akár tudatában vagyunk azoknak akár nem.