Másfél évtizedet átölelő képválogatásnak ad teret a The Space Galéria.
A kiállítás címe egy 2008-ban készült festményre felel: ismét némi öniróniával az öniróniára.
A nagyméretű régi kép egy egészalakos önarckép: festés közben ábrázolom magam, amint nekifutásból épp festéket löttyintek egy absztrakt elemekkel tarkított vászonra. A kép címe: Végre festek valami nagy absztraktot. Ez akkor egyrészt fricska volt a cizellált, látványhoz kötődő képeimre, másrészt azonban egy titkos kikacsintást is jelentett a megszokott képi világomból, mert ilyen módon tényleg megfesthettem egy nagyméretű absztrakt képet.
Festészetemben a kezdetektől olyan képi világot alakítottam ki, ahol fontos volt a hagyomány, a látvány, a technika, a mívesség. Ugyanakkor foglalkoztattak a megújulás lehetőségei is. Évekkel ezelőtt elkezdett érdekelni a képekre való ráhímzés. Ez új távlatokat nyitott, új eszközt és lehetőséget adott számomra, hogy olyan dolgokat is érzékeltetni tudjak, amelyek a szem számára láthatatlanok. Így a látványalapú figurális ábrázolások kiegészültek egy plusz dimenzióval. A kiállításon láthatóak az első hímzett képek, és végigkövethető egy utazás, hova jutottam el eddig a felfedezett technika segítségével.
Egy kényszerhelyzet új fordulatot hozott a festői pályámon. Egy évvel ezelőtt allergiás lettem az olajfestékre és a vegyszerekre, így abba kellett hagynom a festést. Ez egy fájdalmas elengedés volt, de a képek továbbra is ott voltak bennem, amiket azokkal a technikákkal tudtam előhívni, amik elérhetőek maradtak számomra. A képekre való hímzés lehetősége most igazán fontossá vált, mert volt olyan időszak, hogy csak színes kartonokkal és hímzőfonalakkal tudtam dolgozni.
Ez egy igazán transzformatív utazás, minden szinten. Megdöbbentő élmény volt, hogy számomra az ábrázoló gondolkodásmód mennyire kötődik egy adott technikához. Korábban mindig olajfestékkel dolgoztam, így a képeket is ennek a technikának a törvényei szerint építettem fel magamban. Kénytelen voltam találkozni azzal, mennyire nehéz leépíteni a gondolati sémákat az ábrázolásban, ugyanakkor ez a folyamat a felszabadulás lehetőségét is elhozta.
Az olajfestéktől való elválás keserű gyász volt, de a bennem lakozó kíváncsiság mégis tovább ösztökélt, hogy evezzek új vizekre.
Kezdetben ragaszkodtam a régi világomhoz és skilljeimhez, tojástemperával festettem meg az alakokat, ezeket kombináltam a hímzett motívumokkal. Aztán felötlött bennem, mi lenne, ha elengedném a figurális elemeket, és kizárólag a szimbólumra, a mintázatokra, és a színek erejére fókuszálnék!
Így született meg a Szférák sorozat, ahol a kör szimbólumra építve különféle mintázatokkal megpróbáltam lelki- és tudatállapotokat megjeleníteni. Számomra fontos megtapasztalás volt ez a redukció, hogy nagyon kevés eszközzel hogyan lehet mély, belső, vagy akár kollektív folyamatokat ábrázolni.
A kiállításon szerepel még néhány olajkép, amelyek a régi, látványos, figurális világom emlékeztetői, ugyanakkor ezek már a Covid időszakban készültek, és tartalmuknál fogva előre vetítik azokat a mélységeket, amit ez a mindenkire ható transzformáló idő hozott.
Apropó: transzformáció. Ezt a szót az átalakulásra használjuk, de ha a szó gyökerét firtatjuk: trans+ form, azt találjuk, hogy lehetőség van a formán túlra hatolni.
Nekem mindenesetre érdekes felvetés volt, mi van akkor, ha elhagyom a formát. Erre hívom a kedves, érdeklődő látogatókat, járják velem végig ezt az utat a képeimen keresztül!

Kiss Márta

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.