Az installáció fém- és faelemekből épül fel, vizualitása egyszerre idézi a társasjátékok, a játszóterek és a társadalmi struktúrák tereit. A létrák a játszótéri mászókák világát, a kígyók pedig a fajátékok esztétikáját elevenítik fel, míg a homokozó formavilága a játékmezőn és a „cél”-ként megjelenő homokmalomban manifesztálódik. A homok mint játékmező Éber Márk Áron társadalomszerkezeti modelljére reflektál, amely a rendszerváltás utáni magyar társadalom osztálydinamikáit elemzi. A homok elhelyezkedése és a játék eszköztárának kialakítása a mobilitás nehézségeit és az egyéni döntések korlátozottságát szimbolizálja, rávilágítva a társadalmi struktúrák által kijelölt határokra. A létrák és kígyók szimbolikája így nem csupán a játék örökségét őrzi, hanem annak morális és társadalmi kontextusát is újraértelmezi.

A kiállítás Mark Fisher és Byung-Chul Han elméleteivel párbeszédet folytatva vizsgálja a neoliberális társadalmakra jellemző önoptimalizálási kényszert és annak pszichológiai következményeit. Fisher „depresszió-kapitalizmusának” és Han „teljesítményelvű társadalmának” kritikája mentén a munka, a siker és a kudarc köré épülő narratívák a játék közegébe transzformálódnak. A kérdés, miszerint a mobilitás valós lehetőség vagy csupán strukturális determináció, nem elméleti fejtegetésként jelenik meg, hanem térbeli és szimbolikus módon, így válik a kiállítás központi szervezőelvévé.

A látogatók egy leporelló és egyedi dobókockák segítségével a kiállítás élményét magukkal vihetik, így a játékban felvetett kérdések kilépnek a kiállítás teréből, és tovább élnek a nézők mindennapi tapasztalataiban. Molnár Judit Lilla installációja nemcsak a társasjáték médiumán keresztül közelíti meg a társadalmi egyenlőtlenségek és mobilitás problémáját, hanem érzékeny, részletgazdag megközelítésével azt is megmutatja, hogy az egyéni életutakat mennyire behálózzák a láthatatlan struktúrák. A kiállítás így egyszerre reflektál az emberi döntések autonómiájára és azok korlátaira, miközben finoman provokálja a nézőt saját helyzetének újragondolására. A néző nem csupán szemlélő, hanem a rendszer részesévé válik: dobhat a kockával, döntéseket hozhat, ám mégis egy előre meghatározott struktúrában mozog. Mennyire valódi a választás, ha a határokat nem mi szabjuk?

Molnár Judit Lilla képzőművész, 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem graduális képzésén, jelenleg pedig az egyetem doktoranda jelöltje. Helyspecifikus installációit személyes élmények és élethelyzetek inspirálják, amelyek erőteljesen reflektálnak a generációját érintő egzisztenciális problémákra és az ezekből fakadó pszichés kihívásokra. Az utóbbi években számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon, illetve rezidencia programon szerepelt. 2024-ben meghívott művészként vett részt a Salt Lake Cities STOPS AND STATIONS rezidencia programon, a Salzkammergut Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében, és Under Construction címmel egyéni kiállítása nyílt Linzben, az afo Architekturforum Oberösterreich galériájában. Művei jelenleg a debreceni MODEM Hanyas vagy? című gyűjteményi kiállításán láthatóak. Legutóbbi hazai egyéni tárlatát Maj Ajna kurátori munkája alatt valósította meg, a Outside-the-box című kéthelyszínes, kooperatív kiállítássorozatban, melyben képzőművészeket kért fel, hogy átalakítsák saját installációját.

Török Krisztián Gábor kurátor és művészeti író, aki 2022 márciusa óta a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ munkatársa. Legutóbbi kiállítása, az A Tanulni a természettől? – Botanika, Debrecen gazdag botanikai örökségét és a természettel való együttélés új formáit vizsgálja. Májusban a MODEM-ben valósítja meg Juhász Nóra egyéni tárlatát, és olyan független kurátori projektekben dolgozik, mint Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina közös tárlata a kassai SOPA Galériában. Török számos hazai és nemzetközi projektben vett részt kurátorként, többek között a temesvári Art Encounters Biennálén, emellett a CIMAM és AICA magyar tagozatának tagja.

A kiállítás az Együtt a Művészetért Egyesület szervezésében az Esterházy Magyarország Alapítvány együttműködésével valósul meg.

Grafika: Lipták Zsófia