De vajon lehet- e a művészet is egyfajta ima?
A hagyományokon alapuló, szertartásossággal készült ikon például az Istennel, a szenttel való kapcsolat megteremtését szolgálja: elmélyült jelenlétre és kontemplációra hív. Ezzel rokon szemléletben Poroszlai Eszter új kiállítása téregységként értelmezve, az imádság természetére irányítja a figyelmet. Bizonyos műtárgyak képesek imaként működni: lehetőséget teremtenek a kapcsolódásra önmagunkkal és az anyagi világon túlmutató dimenziókkal is. Befogadásuk a befelé forduló figyelmet és az elcsendesedést feltételezi – ugyanazt az attitűdöt, amely a művész alkotói folyamatát is jellemzi. Jellegzetes technikája, a hímzés – akár térben, akár sík felületen – lassú, koncentrált és meditatív gyakorlat.
A The Space Art Gallery kiállítóterébe megalkotott műtárgyegység egy különleges lélekteret alakít ki. Hatása olyan, mint egy végigmondott rózsafűzér, vagy imafolyam. Bár a műveket érdemes külön-külön is megközelíteni, ám a tárlat mélysége a művek összehangoltságában rejlik. Ennek legfőbb oka, hogy a művész a tér egészét formálja újjá, hiszen kompozícióinak tudatos egymásra hatását erősítve, bensőséges atmoszférát teremt. A kiállítás műtárgyainak párbeszédében a galéria szakrális hellyé változik, melyben megidéződnek a vallási terek jellemzői. Ahol kifejezhető minden
AMI IMA
A két szó betűi egymás pontos tükörképei; ezt a jelenséget a művész a koncepcióalkotás során, a galéria két egységében is tudatosan alkalmazza. A tükör mint szimbólum és mint eszköz egyaránt fontos szerepet kap a tárlaton. A kiállított művek az állandóság és a múlandóság megértésére, a tér és idő viszonyának vizsgálatára irányulnak. Elveszített kapcsolataink és részeink megtalálására, valamint a találkozás reményébe vetett hit megélésére hívnak. Egyúttal a tapasztalati világ realitására is rákérdeznek: a közvetlenül érzékelt és a visszavetülő valóság viszonyára.
A kiállítás legtöbb munkája cianotípiával készült, a fény képalkotó erejére építve. A bemutatott művek kapcsolódnak Poroszlai Eszter korábbi land art alkotásaihoz, megidézik azokat, és hasonló inspirációból születtek. Kompozícióin organikus természeti elemek és saját hajának lenyomatai jelennek meg. Megközelítési módszerére jellemző az organikus és geometrikus elemek ütköztetése, amely egyben az anyagi és a metafizikus világ közötti kapcsolatot is tükrözi. Az ima ebben az értelemben akár egy természeti jelenséghez is hasonlítható – légiesség, fényvillanás, növekedés –, amely egyszerre irányul valami felé, és transzformál.
A képek síkja és az installációk térbelisége közötti léptékben ezúttal plasztikák is megjelennek. Köztük esszenciális szimbólumként van jelen az összetett jelentésmezőt hordozó tórusz. Körkörös formája a teljességet idézi, ahol a földi és a túlvilági lét összekapcsolódik. Felületét tükrök borítják, amelyek a dimenziók között ismételnek és visszhangoznak.
Sipos Tünde
művészettörténész
