Ebben a metaforában a műterem is hasonló közösségi térré válik: olyan hellyé, ahol különböző gondolatok, emlékek és formák találkoznak. A címadó metafora a műterem átalakulását jeleníti meg egy olyan képzeletbeli közösségi térré, ahol a szobrok saját karaktert kapnak, szinte emberi tulajdonságokkal ruházódnak fel, és párbeszédet kezdeményeznek a nézővel. Egyes művek az álmok és a tudattalan világát idézik meg, mások személyes vagy családi tapasztalatokhoz kapcsolódnak, megint mások az idő múlásáról, az elmúlásról vagy az emberi lét változásairól gondolkodnak.

Sallay Dánielt szobrászként a klasszikus technikák kortárs újragondolása foglalkoztatja. Alkotói módszerében a faragás és a mintázás egymással ellentétes folyamatai találkoznak: az anyagból való elvétel és az ahhoz való hozzáadás, a bontás és az építés egyszerre alakítják a művek formáját. Jelenleg főként fával dolgozik, amelynek organikus jellege szorosan összekapcsolódik munkáinak gondolati rétegeivel. Szobrai az egész és a rész viszonyát, a befejezettség és befejezetlenség kérdését, valamint az idő múlásának és megállításának dilemmáit vizsgálják.

Sallay számára az absztrakció egy másik nézőpontot kínál a valóságra. Olyan vizuális nyelv, amely képes megmutatni mindazt, ami a hétköznapi tapasztalatok mögött húzódik meg, de szavakkal nehezen megragadható. A Hegyláb Vegyes különböző történeteket, hangulatokat és gondolati rétegeket kapcsol össze. Ahogyan egy vidéki vegyeskereskedés értékét sem kizárólag az ott kapható áruk adják, úgy ezek a szobrok is a közöttük létrejövő kapcsolatokon, a felidézett történeteken és a néző személyes asszociációin keresztül válnak jelentéssel telivé. A kiállítás sokszínűségét a forma teremti egységgé. A művész számára a forma maga a nyelv, amelyen a művek megszólítják a nézőt.

Kiállítási szöveg: Kecze Zsófia