A Similar Stories / Hasonló történetek című kiállítás egy hosszú folyamat eredményeként jött létre: egyfelől az anyai lét primér, többéves tapasztalatából merít, majd az elbeszélők szubjektív élményét a képzőművészet eszközével tematizálja közösségi üggyé. Fajgerné Dudás és Horváth Lóczi közös beszélgetéseik során hét olyan fogalmat jelöltek ki, amely az általuk megélt anyai identitás fontos problémáiról, kimond(hat)atlan félelmeiről és aggályairól, a szülői szerepekről, illetve a művészeti praxis és a karrier összeegyeztethetőségének kereséséről, valamint a speciális „anyai gondolkodás” jellegzetességeiről indít dialógust: tabuk és klisék nélkül, mélyen pszichologizáló, önreflexív és intim módon. A Hasonló történetek című kiállítás maga is kísérlet: milyen kapcsolódási pontokat vagy épp hangsúlybeli eltéréseket eredményez a téma két radikálisan eltérő vizuális nyelvezettel történő feldolgozása? A két művész tudatos döntése nyomán a több hónapos alkotói folyamat során egyszer sem tekintették meg egymás alkotásait, az önmaguk számára felállított alkotói szabályrendszer (kötött tematika, meghatározott képméretek) miatt létrejött kölcsönös kompromisszum pedig a kiállítás fontos tartalmi aspektusává vált.

Hogyan dolgozza fel a mély hivatástudattal rendelkező, alkotó nő az európai kultúrába történelmileg beágyazott és az anyai szereppel párhuzamosan egyre elmélyülő állandó lelkiismeretfurdalás kínzó élményét/érzését? Mikor érkezik el a művész/nő/anya helyzetében az a pont, amikor már semmi sem számít igazán és hogyan fogadja mindezt a patriarchális koordináta rendszer szabályai szerint ítélő társadalom? Mi lenne, ha férfinak születtek volna? A kimerültség és fáradság milyen új szintjeit, mélységeit tapasztalja meg a gyermeket nevelő nő? Vannak-e előítéletei az anyával szemben magának az anyai közösségnek, egyáltalán hol vannak a női empátia határai? Vajon hogyan lehet megbirkózni a vállalt/kötelező vagy épp a hivatástudatból fakadó szellemi és fizikai terhelés nyomásával például egy kiállításra való felkészülés során? Hogyan oldódik fel és értékelődik át anyaként a magánszféra fogalma? A felvetett kérdések és tépelődések régi ismerősei minden anyának, Fajgerné Dudás Andrea és Horváth Lóczi Judit mikrotörténetei pedig feloldozást kínáló tükröt tartanak mindannyiunk elé; és miközben átadják saját megszerezett tapasztalatukat, tudásukat és legbelsőbb érzelmeiket, ők maguk is számot vetnek a sorssal, női szerpeikkel és identitásuk komplexitásával.

Szabó Noémi, művészettörténész, a kiállítás kurátora