Tehetség, Szorgalom, Kitartás • 2020 • olaj, papír, multitípia • 100 x 150 cm • keretezett méret: 105,5x155,5 cm

Fürjesi Csaba

Humánszinkron

2022. november 3. - december 2.

A humánszinkron jelentése: az azonos időben levő emberi minőségek, értékek, jelenségek, valamint szituációk vizsgálatára, bemutatására irányuló folyamat. Fürjesi Csaba művészetének alapvonulata elsősorban ezzel a tevékenyéggel áll párhuzamban.
Alig észrevehető, mégis lényeges gondolati áttetszéseket, szellemi, ideológiai dimenzióikat olykor szociálkritikai vetületet bemutató hangsúlyos képi világa középpontjában az ember áll.
Az idő és a létezés univerzális alapkérdéseit boncolgató alkotásai emocionális vagy akár a szakrális narratíva mellett mélyebb tartalmi összefüggéseket tárnak fel. Kollektív kulturális emlékezeten alapuló egyéni motívumaival ötvözött témái, valamint a múlt és jelen együttes szerepeltetése segítségével a szubjektív idő tartamérzetének, a megélt és a mostani világ történéseinek újra-értelmezésén dolgozik.
A műfaji határok kiterjesztésével, átjárásával keletkező hatásokat és a különféle alapanyagok által adott sajátos textúrákat állítja a képi kifejezés szolgálatába. A fokozottan befelé irányuló, önelemzésre, válaszkeresésre késztető alkotásai egyfajta új emberközpontúságra irányuló figyelem részesévé avatja nézőit.

Fürjesi Csaba munkáit 2017 óta nem láthatta itthon a hazai nagyközönség. A kiállításon az elmúlt években készült nagy méretű munkákból válogattunk.

“Ha mindenképpen kategorizálni kellene, akkor úgy mondanám, hogy művészetem jellemzően egy posztmodern művészeti álláspontot képvisel, amelyben egyfajta személyes hangú látványalakításra törekszem legyen az festészeti, szobrászati, installációs vagy grafikai alkotás.

Mivel nem hiszek a megdönthetetlen igazságtartalmú kijelentésekben, ezért munkáim inkább kérdéseket tesznek fel arra vonatkozóan, ami alapjában véve a teljes érvényű világmagyarázó elvek létét kérdőjelezi meg. Ezek további kommunikációt indukálhatnak és elérhetik, hogy átgondoljuk, átértékeljük az eddigi álláspontunkat, nézetünket.

Úgy látom, hogy a világ többértelmű, differens, paradoxon és ennek a vizuális megjelenítése a kezdetektől fogva inspirál. Sok munkám esetében azokat a jeleneteket, hétköznapi élethelyzeteket, mozzanatokat mutatom be, melyek egyszerre állnak a realitás és a szürrealitás tartományában vagy az idő és a létezés alapkérdéseit boncolgatják. A kettősség felvetése, egyidejű jelenléte, valamint ezek motívumainak a kombinációja során sok összefüggés összemosódik, átalakul. Ennek feszültsége sok esetben egy sajátos képi atmoszférát teremthet: sajátos élethelyzet–töredékek szerteágazó jelentésekkel, eltérő érzelmi hatásokkal. Ezek működése a kollektív kulturális emlékezeten alapul, előhívhatják memóriánk rejtett zugaiból a közös élményeinket, emlékeinket. Kicsit a „függöny mögé tekintés” helyzete ez, amely a kulturális emlékezet aktiválásával, a szubjektív idő tartamérzetével, a megélt és a mostani világ történéseinek újra-értelmezésével dolgozik.
Fontosnak vélem a kontextus teremtést, a mélyebb, szélesebb összefüggések behívását, emiatt sokszor nem az alkotás elsődleges formaisága vagy stílusjegyei a fontosak. A szellemi, ideológiai dimenziók vagy szociálkritikai vetületek jelenlétét szintén fontosnak tartom.”

Fürjesi Csaba