Csorba-Simon István több éve bővülő Emlékeim összefolynak című munkaciklusának újabb fejezetébe tekinthetnek bele az érdeklődők a kiállítás során.

A rajz olvasnivaló is, mint véget nem érő levelek, lassú odafigyeléssel, elmélyedés közben elgondolkodtató vonalrengeteg, ami mögött lehet jelentést, érzelmeket és történetet keresni. Mind lekövethető külön s egyben, aztán összeáll valami, ismétlődve, rétegekben, ahogy az érzések, gondolatok és olvasatok halmozódnak. Mind egy külön történet, azonban összekapcsolható, a szereplők fel-fel bukkannak itt-ott, újra s újra.

Szerteágazó munkái közös metszetét és koherenciáját az idő különböző módokon történő érzékelése, megismerése és a benne lévő helyünk keresése adja. Ez az emlékezés, rögzítés, elmélyülés, időhúzás és várakozás formáit öltheti magára a munkákkal való foglalkozás közben, kigondolásuk lassú folyamatában.

Képzőművészként az élet és a hivatás határai nem különülnek el számára. A mindennapok apró, mulandó pillanatait keresi művei alapjául, s habár alig észrevehetőek, megfogja s kiemeli őket a lebegő intim térbe.

A finom odafigyeléseken alapuló és személyes indíttatásból, érzésekből is táplálkozó munkák készítése során lecsupaszítja az emlékeket, gondolatokat és élményeket, miközben más rétegekbe ágyazva visszaépíti őket, így vonva be a nézőt, olvasót az elvont narratívába, hogy feltegye a gondolatindító kérdést: mi történhetett és hová tartunk.

A kiállításon felbukkannak vázlatok, olyan apró jegyzetek, melyek a pillanatnyi kép létrejöttét és tovább olvasását segítik elő. Növényekkel átszőtt képein korábbi grafikáinak részletei is fellelhetők, ciklikus motívumok és folyamatok, alkotásainak témája gyakran a műtermi / művészeti munkafolyamat ábrázolása.

Időkollázsnak nevezi az élet apró pillanatait, ahol felbukkannak általános mozzanatok, gyakori utalások a művészettörténetből, ezek adják a fejében és időben is a kollázs darabjait.

A rétegekben és részletekben való elmerülés közben jön a megébredés, akár csupán egy röpke pillanatra, hogy merre tartunk ebben a rohanó világban. Elkezdünk odafigyelni mélyebben egymásra és saját magunkra is.