Képzőművészként az élet és a hivatás határai nem különülnek el számára. A mindennapok apró, mulandó pillanatait keresi művei alapjául, s habár alig észrevehetőek, megfogja s kiemeli őket a lebegő intim térbe. A finom odafigyeléseken alapuló és személyes indíttatásból, érzésekből is táplálkozó munkák készítése során lecsupaszítja az emlékeket, gondolatokat és élményeket, miközben más rétegekbe ágyazva visszaépíti őket, így vonva be a nézőt, olvasót az elvont narratívába, hogy feltegye a gondolatindító kérdést: mi történhetett és hová tartunk. A kiállításon felbukkannak vázlatok, olyan apró jegyzetek, melyek a pillanatnyi kép létrejöttét és tovább olvasását segítik elő. Növényekkel átszőtt képein korábbi grafikáinak részletei is fellelhetők, ciklikus motívumok és folyamatok, alkotásainak témája gyakran a műtermi / művészeti munkafolyamat ábrázolása. Időkollázsnak nevezi az élet apró pillanatait, ahol felbukkannak általános mozzanatok, gyakori utalások a művészettörténetből, ezek adják a fejében és időben is a kollázs darabjait. A rétegekben és részletekben való elmerülés közben jön a megébredés, akár csupán egy röpke pillanatra, hogy merre tartunk ebben a rohanó világban. Elkezdünk odafigyelni mélyebben egymásra és saját magunkra is.