„Epikurosz szerint a világ keletkezése során az atomok egyenletesen fluktuálnak és a fluxusban az atomok nem érintkeznek, mivel az áramlás egyenletes. Ám egyszer véletlenül – ennek oka nem említettetik – valamilyen eltérés folytán összeütközések és turbulenciák keletkeznek. E véletlenszerűen bekövetkező turbulenciák hozzák létre a világok sokaságát.”
(Böhringer, 2006. 24. o.)

A vortex szó szerint örvényt, örvénylést jelent, de jelenti azt a turbulenciát és átvitt értelemben azt a hatást is, amelyet műalkotások, alkotó gesztusok tudnak generálni.
Hatalmas szükség van néha megállni és kilépni abból a nyüzsgésből, ami körülvesz minket. Szerintem mindenkinek szüksége van saját meditációs objektumokra.
A nádas mozgása a szélben, az eső párhuzamosai, a víztükör felületének monoton változásai meditatív vizuális élmények számomra. Az egyszerű, elmélyedt szemlélődés során a látvány hatása alá kerülök. Az állandóság és a változás összefonódik egyetlen monoton hatássá. Ez a folyamatosság összeütközik azokkal a gondolatokkal, érzelmekkel, emlékekkel ami belül kavarog. A változás belül történik. A belső és a külső találkozása kimozdít, egy parányi elmozdulást okoz, akkorát, mint az átló az egyeneshez képest. Azt hiszem így keletkezhetnek azok a turbulenciák, más szóval vortexek, amelyek előre mozdítanak, inspirálnak, műveket generálnak bennem.