Poroszlai Eszter (1974, Budapest) képzőművész életműve egy folytonosan kísérletező, tudományos érdeklődéssel átitatott művészi programot tár elénk. Míg korai, festészet hagyományaiból építkező képtárgyain az absztrakció formanyelvét líraibb attitűddel alkalmazta, addig a múlt évtized során érdeklődése egyre inkább a geometrikus absztrakció és a természet tudományos vizsgálódása felé fordult. Minimalista műveiben hangsúlyossá vált a tórusz, majd a kör és a kúp motívuma, azok térbeli kiterjesztésének lehetőségei. Gondolkodásmódját meghatározza a metafizika és a matematika, absztrakt alkotásai a tér lehetséges újradefiniálásának és a távlat viszonylagosságának lehetőségeit járja körül. Alkotói repertoárjában ebből formálódva jelentek meg precízen szerkesztett installációi, ahol a kifeszített fonalszálak kötegei újabb síkokat hasítanak ki a térből. Túlmutatva a festészet eszköztárán képein különböző textíliák és fotográfiai képalkotói eljárások alkalmazását ötvözi, amelyek a látás és érzékelés, a kép és valóság összefüggéseit, a terek és dimenziók, a materialitás és virtualitás közötti átjárást hivatottak a művészet eszközeivel értelmezni.

Poroszlai a „Kézen fogom a vonalat” című kiállításán bemutatott sorozataiban a geometria és a természetben rejlő formák mélyen megbúvó kapcsolatát kutatja konceptuális megközelítéssel. A kiállítás egyik központi eleme a galériateret átszelő és falon átívelő „Traverse” című nagyléptékű installációja, amely a kúp motívumát használja a virtuális és valós tér kölcsönhatásának ütköztetésére. A 2021 óta gyarapodó „Insta(nt)llation” című sorozata a pandémia során bontakozott ki reflektálva a bezártság, a befelé fordulás és a virtuális terekbe való menekülés gyakorlatára. A sorozat ebből a szempontból éppen azért is különleges, mert a virtualitás ellensúlyozásaképpen a művész az egyik legrégebbi fotótechnikai eljárást, a cianotípiát alkalmazza, amelynek jellegzetes ciánkék színe monokróm képalkotást tesz lehetővé. A vászonra és papírra nagyított, tájakat és fákat ábrázoló képeit aprólékosan kidolgozott, fonalakból hímzett sugárvonalakkal ötvözi, amelyek mintegy letapogatják a tájban megjelenő formákat és a térbe kiterjedő vektorokká formálják azokat. Poroszlai évek óta alkalmazza a fonál hímzést, mint struktúrateremtő elemet fotóin és nyomatain, ebben a sorozatban természettudományos megközelítése kerül izgalmas dialógusba a formák belső törvényeit feltáró neonrózsaszín fonalrendszer interferenciájával.

Poroszlai Eszter 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán Károlyi Zsigmond osztályában. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Doktori Iskolájának hallgatója, tanulmányai során Párizsban és Berlinben tett tanulmányutakat ösztöndíjjal. Számos hazai és nemzetközi kiállításon találkozhattunk térplasztikáival. Geometrikus absztrakt művei többek között a Vasarely Múzeumban, a Szombathelyi Képtárban, a Fészek Művészklubban, a párizsi 193 galériában, valamint a „Scene Ungarn” kiállításon, a waldenbuchi Museum Ritter termeiben voltak bemutatva.