Koleszár Kata
1988, Orosháza
A korai kertábrázolásokról szóló írások és tanulmányok nagyon inspirálóan hatnak festészetemre, munkáim alapját ezért idővel a vallásokból és kultúrákból ismert Édenkert-ábrázolások továbbgondolása adta. Ez a szakrális hely, akárcsak maga a képzőművészet, kontaktpontot jelent, hiszen az eltérő tanokat hirdető vallások hasonlóan fogalmazzák meg a Paradicsomot, majdnem egyformán képzelik el, leggyakrabban burjánzó kerttel azonosítják. Talán az ember természetéből, az evolúciójából következik, hogy ragaszkodik a buja, biztonságot ígérő növényegyütteshez, amit idealizál és újraalkot. Ennek a folyamatnak a festészeten keresztül történő bemutatása lehetőséget kínál a növényi ornamentika kortárs megjelenítésére, de a személyes meggyőződés és a különböző álláspontok ismertetésére is: mit jelent itt és most a Paradicsom?
Alkotóként az a gondolat foglalkoztat, hogyan tudok adott szimbólumokkal és motívumokkal narratívát közvetíteni a néző felé. Olyan kompozíciók, csendéletek megalkotására törekszem, melyek akár egy mai lakás díszei is lehetnének, ám itt csupán a növények élők, az állatok terítő- és szőnyeg motívumként, míg az emberek egyáltalán nem, vagy csupán porcelán figura formájában jelennek meg.
